Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Honfitársaim! Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony, hogy ön a lényegről beszélt (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.), és hogy felidézte, hogy milyen emberek is dolgoznak Pakson, milyen emberek is dolgoztak országszerte ennek az óriási nehézségnek, ennek a válságnak a megoldásán.

Sokszor beszéltem az országjárásunkról, a legkisebb településekről, hogy a legnagyobb élmény, a legnagyobb tanulság mindig az emberekkel való találkozás volt: belenézni a szemükbe, kezet fogni, meghallgatni őket, közösen csinálni jó dolgokat, önkénteskedést, árvízi védekezést, vagy éppen rászoruló családoknak tűzifát vinni, vagy az adventi időszakban a rászoruló családoknak ajándékokat vinni.

Most is ezeket éltük meg, nemcsak én, hanem a kollégáim is, minisztertársaim is, állami cégek vezetői, hatóságok emberei, honvédelmi vezetők, egyéb vezetők ott lent, az emberek között. Beszélhetünk újra katasztrófavédőkről, honvédekről, vízirendőrökről, energetikai szakemberekről, több száz vízügyesről, akik odajöttek.

Elmesélte az egyik vezető, a védekezés irányítója, akit mindennap ott találtam, bármelyik időszakban mentem, naplementében vagy napfelkeltében (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) vagy éppen éjszaka, mindig ott volt, ő volt ott a felelős. Azt mondta első nap, hogy nem jött jókor ez a dolog, mert fél éve befizettek egy nyaralást a feleségével, házassági évfordulójuk van, és hogy nem tudja, hogy haza merjen‑e menni másnap, amikor van valami eltávja. (Derültség a kormánypárt soraiban.)

És amikor találkoztunk két nap múlva vagy másfél nap múlva, akkor azt mondta, hogy a felesége soha nem volt még ilyen büszke rá, és nem tudom, hogy könny csillogott‑e a szemében, de meghatódott volt, és azt mondta, és nem ő volt az egyetlen, hanem sokan mondták azt, hogy ugyan nehézségekkel jár, hogy tényleg ott kell 24 vagy 36 órában lenniük, hogy el kell halasztani a nyaralásukat, át kell ütemezni ‑ merthogy ők ezt megteszik, ellentétben egyesekkel ‑, de büszkeség volt érezhető.

És köszönöm, hogy beszélt a Paksi Atomerőmű dolgozóiról. Valóban, az egész városnak, a környékbeli településeknek olyan sokat jelent ez az erőmű, ennek a története, ennek az óriási eredménye, amit hazánk számára jelent, hogy ott nem csak szakmailag és fizikailag voltak megterhelőek azok az órák, napok, amikor nagyon közel voltunk a lekapcsoláshoz, tisztelt frakcióvezető úr.

(Rétvári Bencéhez fordulva:) Ön azt mondta, hogy riogattunk. Én nem tudom, hogy önnek 3-4 mm soknak számít‑e, ennyire voltunk attól, hogy le kelljen kapcsolni 44 év után először a Paksi Atomerőművet. (Rétvári Bence közbeszól.) És csak a szakembereknek köszönhető, a különböző próbálkozásaiknak a szivattyútelepekkel, hogy végül egy kicsit alacsonyabb, pár centiméterrel ‑ gondolom, tudja, hogy mit jelent pár centiméter különbség ‑ alacsonyabb vízállás mellett is működésben tudták tartani a Paksi Atomerőművet. Innen is köszönöm nekik.

Szóval, visszatérve a paksi emberekre, nekik ez egy lelki, lelkileg is megterhelő folyamat, időszak volt, amikor úgy nézett ki, hogy 44 év után először le kell kapcsolni mindenféle segítség és mindenféle lehetséges emberi beavatkozás ellenére az atomerőművet. Én ugyan nagyon sokat jártam az országot, rengeteg összefogást láttam fiatalkoromban is és mostanában is, ilyen összefogást, ami ott, a szakemberek között, a honvédek, a vízügyesek, a rendőrök, a vállalkozók, a civilek között volt, én ilyet még nem láttam. Amikor a 90 éves néni hozott palacsintát, süteményt, amikor a dunaszentbenedekiek hoztak gulyáslevest vagy éppen más ennivalót, amikor az ország másik feléből szabadságot kivevő fuvarosok álltak be, hogy ne legyen olyan perc, ne legyen olyan óra, amikor nem tudjuk hordani kellő mennyiségben a több ezer köbméter/nap követ. Egész elképesztő volt az összefogás.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy magammal tudom vinni ezeket az emlékeket. Mi, akik itt ülünk, akik részt vettünk ebben a munkában, amíg önök nyaraltak, gyalázkodtak, hazudoztak és félre akarták vezetni az embereket, mi ezeknek az embereknek az arcát, a mosolyát magunkkal tudjuk vinni. Sőt, képzeljék el, hogy a magyar honvédek odajöttek, és az építkezésből, a fenékküszöbből, az egyik kőből lepattintott kődarabot odaadták, ahogy a vízügyesek is odaadtak egy ajándékot, hogy vigyük el, vigyük el a Miniszterelnökségre, vagy vigyük el az Országgyűlésbe, és őrizzük meg.

És, tudják, mi ezekre az emberekre fogunk emlékezni, az ország ezekre az emberekre fog emlékezni, nem önökre. Bármennyire is szépen lebarnultak az utóbbi két hétben, más az önök barnasága, mint a vízügyes szakemberek, mint a geodéták, mint a honvédek, mint a vállalkozók barnasága (Dúró Dóra: Jézusom!), akik a munkától, a 40 fokban vagy 42 fokban végzett munkától barnultak le, és nem gyalázkodnak, nem hazudoznak, nem dezinformálnak, nem nyaralnak (Pócs János: És az államtitkár úr?), hanem dolgoznak. Úgyhogy köszönöm nekik, hogy ezt megadták az országnak (Taps a kormánypárt soraiban.), a darukezelőknek, a gépkezelőknek, a hajósoknak, a mérnököknek, mindenkinek.

Érdemes lett volna eljönniük. Lehet, hogy érdekesebb lett volna, mint a nyaralás bármelyiküknek. Soha nem végezték még el Magyarországon ilyen vastag acélsodronyokkal, 500 méter hosszú acélsodronyokkal 80 méteres bárkáknak a kifeszítését.

(14.20)

Lehet, hogy érdekes lett volna. Lehet, hogy érdemes lett volna megnézni; lehet, hogy egyszer még szükségük lett volna erre a tudásra. Én próbáltam önöknek még a nyaralásuk előtt elmondani itt a parlamentben, amikor utoljára találkoztunk, hogy egy atomerőmű működése, egy beruházás ‑ legyen az fenékküszöb, szivattyútelep kiépítése, bárkák elsüllyesztése ‑ az nem olyan, mint egy sátor felverése, kedves Toroczkai frakcióvezető úr, kedves Rétvári frakcióvezető úr, kedves Bóka János! Egyébként ne legyen elkeseredve, kedves frakcióvezető úr, hogy senki nem nevetett a Paks-postingon, vagy nem tudom, mi volt a vicc, amit ide szánt. (Dr. Bóka János közbeszól.) Elég, ha felmegy a saját Facebook-oldalára, ott mindenki nevet. (Derültség a TISZA soraiból.) Úgyhogy ezt tudom önnek mondani, hogy ne keseredjen el azért, mert a rossz viccét nem nevetik ki. (Taps a TISZA soraiból.)

Próbáltuk önöknek elmagyarázni ‑ próbáltuk önöknek elmagyarázni! ‑, hogy hogyan működik egy atomerőmű, hogy miért volt az, hogy augusztus 12-én tudott a kormány dönteni fenékküszöb-építésről, bárkák esetleges elsüllyesztéséről. Ehhez nem elég egy körző, ehhez nem elég egy villogó szemüveg (Pócs János szalutálva: Igenis, felség!), itt szakemberek, a Műszaki Egyetem legjobb szakemberei, mérnökei, a legjobb tervezőirodák dolgoztak együtt az Országos Atomenergia Hivatallal, a Paksi Atomerőművel, a vízüggyel, a honvédséggel. És tudják, itt számok vannak, tények vannak, felelősség van. Lehet, hogy ez önöknek ismeretlen, hogy valakinek felelősséget kell vállalnia akár egy híd megtervezéséért, akár egy bárkasüllyesztésért, mert ott lehetnek egyébként problémák, lehetnek veszélyek.

És igen, amikor elkészültek ezek a szakemberek ‑ nem 24 óra alatt, nem 48 óra alatt, hanem pár nap alatt, egy rövid hét alatt ‑ a lehetőségekkel, az opciókkal, és világosan elmondták a kormány számára, ott ültek a kollégáim az egyik paksi teremben, elmondták, hogy minek mi a kockázata, mihez mennyi időre van szükség, milyen forrásokra van szükség ‑ emberi, humán erőforrásra, költségvetési forrásra ‑, minek milyen kockázata van ‑ egy bárkasüllyesztésnek ‑, milyen pótintézkedéseket kell meghozni, akkor a kormány azonnal meghozta ezeket a döntéseket. (Dr. Juhász Hajnalka folyamatosan közbeszól.) Nem előtte, nem előtte egy héttel mondta meg, mint itt jópofa módon a frakcióvezető úr egy kóklerre hivatkozva.

Ön elfelejtett egyvalamit, kedves Toroczkai elnök úr, ön egy román atomerőműre hivatkozott itt bőszen, és ön is, Rétvári Bence. Mi van ezzel a román atomerőművel, kedves Toroczkai elnök úr? Két hete áll. Nemhogy egy megawatt, egy kilowatt áramot nem termel! Önök azt követelték, hogy csinálja azt a TISZA-kormány, amit Csernavodánál, a román atomerőműnél… ‑ ha önökre hallgattunk volna, lehet, hogy egy megawatt, egy kilowatt áramot nem termelne most a Paksi Atomerőmű. (Németh Balázs Lajos: Ezt csinálják…)

De szerencsére nem hallgatott önökre senki, sem szakember, sem civil ember, hanem elvégezte mindenki a feladatát: a mérnökök, a vegyészek, az energetikai szakemberek, a vízügyi szakemberek, a honvédek, a vállalkozók, és a kormány is elvégezte a feladatát, mert amikor döntenie kellett, döntött; amikor forrást kellett átcsoportosítania, átcsoportosította; amikor jogi felhatalmazást kellett adni mindenféle vészhelyzet kihirdetése nélkül, amiben önök nagyon jók voltak.

Önök felhozták azt is, hogy ez a válság milyen rosszul lett kezelve. Valami olyasmit is mondott Rétvári Bence ‑ egyrészt tanultunk tőle egy új fogalmat ‑, hogy energiaböjt. Jól hangzik! Ez körülbelül olyan böjt, mint amilyen böjtöt önök minden területen szoktak művelni. Önöknél hipokritább, álszentebb ember tényleg még mindig nincs! Most kipihentebbek, barnábbak, de még mindig ugyanolyan farizeusok, mint voltak korábban. (Taps a TISZA soraiból.)

Ön azt mondta, hogy önök olyan fantasztikus módon kezelték a válságokat. Eszembe jutott egypár válság: a legutóbbi árvíz például, akkor az önök főnöke nem Szerbiában volt pálinkázni, hanem kettlebellezett Arnold Schwarzeneggerrel. Mi ott voltunk több ezer civillel. Mielőtt bármit csinált volna a kormány, már homokzsákokat pakoltunk Nyergesújfalunál és több helyen.

De emlékszem egy másik válságra is, és mivel ön a Belügyminisztériumban volt, ahova az egészségügy is tartozott, volt egy Covid-válság Magyarországon, tisztelt volt, bukott miniszterhelyettes úr! Hogyan kezelték önök a Covid-válságot? Önök nem megkérték az embereket, hogy kapcsoljanak le valamit, egy vasalót, vagy egy elektromos autót ne akkor töltsenek, önök karhatalmi eszközökkel hónapokon keresztül (Pócs János: Ez nem igaz! Megmentettük az emberek életét.) lezárták Magyarországot, tönkretettek rengeteg vállalkozót, egy fillér segítséget nem adtak nekik. (Balla György: Hazudsz! Megint hazudsz! Ocsmány hazudozó vagy! Kormányozni nem tudsz, csak hazudni!) Százmilliárdos károkat okoztak. És mi lett az eredmény? Kedves Takács Péter! Több tízezer ember halt meg Magyarországon. Önök meggazdagodtak: 300 milliárd forintnyi pénzt loptak el lélegeztetőgépekből. De meglesz a felelős, mert a Külügyminisztérium megtette a feljelentést. (Taps a TISZA soraiból.)

Ahogy itt mellettem mondja az államtitkár úr, nem kell lopni, vagy ha valaki lop, akkor vállalja a felelősséget, ha túlárazott lélegeztetőgépeket vesz ‑ vagy inkább horkolásgátlókat, kedves Takács Péter; azok nem is lélegeztetőgépek! ‑, kínai felirattal, orvos nélkül, elegendő aneszteziológus nélkül, tehát ha ellopja a magyar emberek pénzét, több száz milliárd forintot, akkor legalább vállalja a felelősséget! Hol a pénz, kedves Takács Péter? Hol a pénz? (Taps a TISZA soraiból.)

Önök azt mondják, hogy ez a kormány nem csinált semmit. Ezt mondta ön is, nyaralásról, lebarnultan visszatérve. Önök nem beszéltek arról, hogy éppen ma jelentettük be ‑ lehet, hogy ez önnek nem számít ‑, hogy 120 ezer forintra emeli a TISZA-kormány az öregségi nyugdíj minimumát, ami eddig 28 500 forint volt. Önök itt ülnek, ön is itt ül évek óta; 2008 óta egy forinttal, egy fillérrel nem emelték. Több százezer honfitársunknak jut 28 500 forint, vagy éppen 40 ezer forint, vagy éppen 60 ezer forint (Novák Előd közbeszól.), aki 20 évet dolgozott ‑ kedves Takács Péter, dolgozott, ha ismeri ezt a szót ‑, kap 30-40 ezer forintot, és nem százmilliárdokat nyúl le lélegeztetőgépekből és horkolásgátlókból. Ezeknek az embereknek most ‑ 300-400 ezer embernek ‑, 2027. január 1-jétől megemeljük a nyugdíját. Van, akiknek a duplájára, van, akiknek a háromszorosára. (Takács Péter folyamatosan közbeszól.) Ezekről önök egy szót nem beszéltek, pedig valószínűleg van köztük mi hazánkos szavazó, van köztük fideszes szavazó, van köztük KDNP-s szavazó is, akinek nemcsak hogy a nyugdíját emeljük meg, hanem részesül…. (Zaj és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból, többek között dr. Panyi Miklós: Ön se beszélt róla! ‑ Az elnök csenget.) Engedjük meg, lehet, hogy a családtagjaik még önökre szavaznak! Nem biztos, hogy az összes kedves KDNP-s, de legalább néhányan önökre szavaznak. (Derültség és taps a TISZA soraiból.) Majd elmúlik ez is! (Balla György: Ön miért nem csöngetett, elnök asszony? Az előbb miért nem csöngetett?)

Önök nem beszélnek arról, hogy 400 ezer magyar gyermek kapott 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást, az első részét. Jártak önök a magyar vidéken? Tudják, hogy ez mennyit jelent a magyar családoknak? Lehet, hogy önöknek ez semmit nem jelent. Takács Péter ezerszer elmondta, hogy neki semmit nem jelent a vényköteles gyógyszerek áfacsökkentése (Egy hang a Fidesz soraiból: Jaj!), de van, akinek jelent, akinek több tízezer forintnyi gyógyszert kell havonta venni, és aki nem lop százmilliárdokat lélegeztetőgépből ‑ azoknak ez jelent valamit. (Pócs János: Ezért felelni fogsz!)

Ahogy a tűzifa áfacsökkentése is sok ezer forintot jelent az embereknek. És az is nagyon sokat jelent az embereknek, hogy hazahoztuk, hazahozzuk azt a sok ezer milliárd forint uniós forrást (Dr. Ruff Bálint György: Bizony! ‑ Pócs János: Hol van? ‑ Az elnök csenget.), amiből be lehet végre indítani a magyar gazdaságot. Ez önöknek semmit nem jelent. Láthatóan kipihenték magukat, lebarnultak, de semmit nem változtak. (Egy hang a Fidesz soraiból: Viszont a miniszterelnök rengeteget változott!) Ugyanúgy megpróbálják lehazudni a csillagot az égről, templomba be, templomból ki. Ugyanúgy hazudnak! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyellje magát!) Ugyanúgy hazudnak, ahogy a frakcióvezető asszony is elmondta, még a zárt körű megbeszéléseken elhangzottakról is hazudnak. Én azt javaslom, hogy ne tegyék! (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Próbáltam végiggondolni, amikor önökre néztem, és itt hőzöngtek, mint ahogy most is hőzöngenek ‑ beledumáltak, belekiabáltak a frakcióvezető asszony felszólalásába ‑, hogy mi a különbség önök között és a sok-sok rosszcsontból álló óvodai vagy bölcsődei csoportok között. És tudják, nagyon sok különbség van! A gyerekek lehet, hogy rosszak, lehet, hogy néha szemtelenek, lehet, hogy udvariatlanok, és mások beszédébe beleszólnak, beleröhögnek, de soha nem fognak szándékosan hazudni az óvó néninek, a szülőknek; soha nem fognak nyuszimotorokat lopni közpénzből, kedves Pócs János (Derültség és taps a TISZA soraiból.), hanem legfeljebb ráülnek. Soha nem fogják a hazájukat kirabolni.

Lehet, hogy rosszak, ez is a dolguk, de nekik van esélyük, hogy jó hazafiak, felnőttek legyenek, akik becsülettel tudnak a többi magyar szemébe nézni. Láthatóan önöknek erre már semmi esélye nem maradt. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiból.)